Reggel a kávézóban frissen főzött kávé és kissé megégett pirítós illata terjengett. Lili a tálcájával az asztalok között mozgott. Már három éve dolgozott pincérnőként ebben a kávézóban.

Egyszerű lány volt, a város szélén élt, és beteg édesanyját tartotta el.

— „Hé, Lili! — egy vendég hangja törte meg a csendet. — Vigyázz, nehogy leégesd a kezem a kávéddal!”

A társaság hangosan felnevetett, de Lili szó nélkül, határozott kézzel kitöltötte a kávét, majd odalépett a következő asztalhoz.

Aznap a sarokban, az ablak mellett ült egy férfi terepszínű egyenruhában, ősz hajjal — egy veterán. Lassan kortyolgatta a kávéját, elmerülve a gondolataiban. Tekintete folyamatosan Lili-t követte.

Amikor a pincérnő lehajolt, hogy felvegyen egy koszos szalvétát, a ruhaujj alól elővillant egy hosszú fekete tetoválás: egy fekete sólyom, amely egy orvosi keresztet szorított.

A veterán megmerevedett. A csésze félúton megállt a szája felé. Ismerte ezt a jelet.

Hirtelen felugrott, megragadta a csuklóját és felhúzta az ujját.

— Honnan van ez a tetoválásod?

Lili ideges lett, de próbálta zavartságát mosollyal leplezni.

— Hát… az interneten láttam egy szép mintát, és úgy döntöttem, megcsináltatom…

— Ne hazudj! — a veterán hangja kemény lett. — Pontosan tudom, mit jelent ez a tetoválás. 

— Ezt csak egyetlen különleges egység tagjai viselték. És én ismertem azt az embert, aki előtted hordta…

Egyenesen a szemébe nézett, és Lili megértette, hogy felesleges lenne menekülni.

— Ez a tetoválás az apámé volt, — suttogta könnyeit visszatartva. — Ötéves voltam, amikor meghalt. Anyám szinte semmit sem mesélt róla. Azért csináltattam, hogy emlékezzek rá…

A veterán lassan hátradőlt a székben. A kezei remegtek.

— Az apád… a parancsnokom volt. Különleges bevetésen voltunk. Ő mentette meg az életemet. Én voltam az egyetlen, aki visszatért. Nem tudtam, hogy volt egy lánya.

A kávézóban csend lett. Lili lesütötte a szemét, a veterán pedig, aki még mindig fogta a csuklóját, szilárd hangon így szólt:

— Nem szabad elrejtened a tetoválásodat. Ez nem csupán egy rajz. Ez annak a jelképe, hogy ki volt az apád és mit hagyott maga után. Te vagy az emléke, Lili. És te vagy a legfontosabb öröksége.