Róbert bólintott, lassan kezdte felfogni a helyzet súlyát.
Alex körbenézett, majd így szólt:– Két dologról van szó. Először is: meg szeretnénk vásárolni azt a kék kupét, ahogyan Marika – vagyis a feleségem – szerette volna, ajándékba a húgának. Nazar, te voltál az egyetlen, aki emberségesen viselkedtél vele. Kérlek, te bonyolítsd a szerződést.
Nazar, a fiatal eladó, aki tegnap próbálta menteni a helyzetet, döbbenten pislogott. – Én? Én intézhetem…?
– Igen – mosolygott rá Alex. – Aki tisztelettel bánik az emberekkel, az megérdemli a bizalmat.
Gábor eközben úgy állt ott, mintha villám csapta volna meg. Próbálkozott volna megszólalni, de Róbert megelőzte.
– És mi a második dolog, amit említett? – kérdezte óvatosan.
– A feleségem alapítványa, a „Fény a Gyermekeknek” jövő hónapban jótékonysági bált szervez – magyarázta Alex. – A cél: egy új sportcentrum létrehozása mozgássérült gyerekek számára. Szükségünk van önkéntesekre… és jóvátételre.
Róbert gyorsan bólintott. – Természetesen támogatjuk. Pénzzel is, munkával is.
– Gábor úr pedig – folytatta Alex, immár kicsit szigorúbb hangsúllyal – mint a tegnapi események főszereplője, önkéntesként fog ott dolgozni.
– Önkéntes…? – nyögte Gábor. – Úgy érti, hogy segíteni...?
– Igen – mondta Alex. – Kerekesszékes gyerekeket kísérni, szendvicseket osztani, kabátokat felvenni. Emberként viselkedni. Talán így jobban megérti, mit jelent az, hogy az érték nem a ruha címkéjén van.
Róbert bólintott. – Teljes mértékben egyetértek. És ha nem vállalja, Gábor… nos, akkor valószínűleg nem lesz többé a csapatunk tagja.
A férfi nem tiltakozott. Csak lehajtotta a fejét, mint aki először életében szembesül a tettei súlyával.
Egy hónappal később – a jótékonysági bál estéje
A budapesti „Nemzeti Bálterem” megtelt mosollyal, gyerekzsivajjal és zene hangjával. A „Fény a Gyermekeknek” alapítvány rendezvényére rengetegen érkeztek – magánszemélyek, cégek, hírességek. És ott volt Gábor is, fehér ingben, egyszerű nadrágban, önkéntesként.
Kísérte a kis Balázskát, egy tolókocsis kisfiút, aki lelkesen magyarázta neki, melyik szuperhős a kedvence.
– Hihetetlenek ezek a gyerekek – mondta Gábor halkan, amikor Mária mellé ért. – Nem a lábukban van az erejük, hanem a szívükben.
– Örülök, hogy így gondolod – felelte Mária, sötétkék ruhájában, amely épp annyira volt elegáns, mint amennyire egyszerű. – És örülök, hogy eljöttél.
– Köszönöm, hogy megadták a lehetőséget. Életem egyik legfontosabb hónapja volt ez – mondta Gábor. – Megtanultam: a tisztelet nem jár a pénzhez. Azt mindenki megérdemli – alapból.
Alex odalépett hozzájuk. – Nazar remek munkát végzett az autóval. Már le is szállították Évának. De van még valami, Gábor – tette hozzá, egy kis mosollyal.
– Még mindig keresünk autószalont, aki kiszolgálná a céges flottánkat. Nazar azt mondta, ha levetkőzöd az előítéleteidet, te vagy az egyik legjobb értékesítő.
Gábor meghökkent.
– Azt akarja mondani, hogy… újra bizalmat kapok?
– Igen – bólintott Alex. – De most már nemcsak mint értékesítő, hanem mint ember is.
Gábor szeme megtelt könnyel.
Késő este, amikor már a vendégek lassan hazafelé indultak, Balázska odament hozzá, és a kabátjába kapaszkodva így szólt:
– Tudja, Gábor bácsi, maga nagyon rendes lett.
Gábor elmosolyodott, leguggolt hozzá, és megszorította a kezét.
– Köszönöm, Balázska. Ennél szebb dicséretet soha nem kaptam.
Tanulság:
Sose ítélj külső alapján. Mert lehet, hogy a farmeros nő, akit ma lenézel… holnap te leszel az, aki tőle tanul emberséget.
A cikknek az eleje!