Özvegye most először törte meg a csendet, és fájdalmas őszinteséggel beszélt arról a veszteségről, amely egyik napról a másikra üressé változtatta az életét.

„Üres lett az ágy, üres lett a nappali… és üres lett maga az élet is” – fogalmazott Csilla asszony, aki közel hatvan éven át volt társa a művésznek. Azt mondja, minden mozdulatában még mindig férjét keresi: a társat, akivel jóban és rosszban is kitartottak egymás mellett, és akivel a holtomiglan-holtodiglan nem volt puszta szófordulat.

Az utolsó hetek csendes, de kegyetlen lejtője

Balázs Péter hosszú éveken át küzdött betegségével. Családja otthon ápolta, szeretettel, odafigyeléssel, minden apró rezdülésére vigyázva. Az állapota azonban az utóbbi hónapokban napról napra romlott.

„A múlt héten még arról kérdezett ez a drága ember, hogy mi lesz karácsonykor, és hogyan ünnepeljük meg, hogy 58 éve élünk együtt” – idézte fel megtörten az özvegy.

A kezelések éveken át adtak reményt, ám egy tüdőembólia mindent megváltoztatott. Ezt követően már csak reménykedni tudtak, de a színész ereje fogyott, az életkedve lassan elillant.

„Küzdött, mert élni akart…” – mondta Csilla asszony.A fordulópont akkor jött el, amikor az onkológus kimondta: nincs értelme tovább folytatni a kezeléseket.

„Fogni a kezét… nekünk ez volt az élet”

A feleség és a velük élő lányuk mindvégig mellette voltak. A szeretet tette elviselhetőbbé az utolsó napokat. Egy ápolót is hívtak, hogy semmi ne hiányozzon, hogy a színész otthon, méltósággal tölthesse utolsó időszakát.

Szeptemberben azonban újabb csapás következett: tüdővizenyő támadta meg, és ereje innentől vészesen fogyott.

„Három napja már meg sem szólalt…” – mondta el az özvegy csendesen.

A végső pillanatról is megrendítő őszinteséggel beszélt:

„Amikor szerdán odamentem hozzá, már nem lélegzett. Megsimogattam az arcát, megfogtam a kezét… Négy fiú unokánk is elbúcsúzott tőle. Beszélek róla, de még fel sem fogtam, hogy ez a csodálatos férfi már nincs mellettem.”

Egy életre szóló szerelem csendje

Csilla asszony szerint még nem képes a jövőre gondolni. A kérdés, hogyan lehet továbblépni közel hatvan év közös élet után, egyelőre megválaszolhatatlan.

„Szerdáról csütörtökre virradóra az ágyában aludtam… Ezt az éjszakát és ezt az érzést nem kívánom senkinek.”

A család gyásza mély, a fájdalom pedig friss és kegyetlen. Mégis hiszik, hogy az összetartás, a szeretet, és az a rengeteg közös emlék idővel gyógyítani kezdi majd azt a sebet, amelyet a legendás színész elvesztése hagyott a szívükben.

Balázs Péter művészete örökség marad, emberi nagysága pedig tovább él mindazok szívében, akik ismerték, szerették – és akik most együtt gyászolnak a családdal.