Egyszerűen nem lehet felfogni… – mondják barátai és családtagjai. A magyar futballvilágot és egy szűkebb közösséget is megrázott a hír: 46 éves korában elhunyt Lipták László, a Diósgyőr és a Budapest Honvéd egykori labdarúgója. A halála nemcsak váratlan volt – szinte filmszerű tragédiaként következett be.

A sportoló hétfőn indult el Bécsbe, hogy egy közeli barátjának segítsen kertrendezésben – ez volt a hobbija, amiben mindig örömét lelte. Szerdán viszont rosszul lett, szorító mellkasi fájdalomra panaszkodott, a kiérkező orvos mentőhelikoptert hívott. De mire a gép elérte volna a klinikát, már késő volt.

A levegőben veszítette el az életét

A mentőhelikopter személyzete még a levegőben próbálta újraéleszteni defibrillátorral, de minden próbálkozás kudarcot vallott. Az egykori NB I-es játékos – aki egész életében a pályán is harcosként ismert – végül az égben adta fel a harcot. Lipták László életét valószínűleg a korábbi sérülései után kialakult szövődmények nehezítették meg: korábban egy rosszul sikerült térdműtét miatt mélyvénás trombózist kapott, és élete végéig vérhígítót és vérnyomáscsökkentőt kellett szednie.

Egy testvérként szeretett barát emlékezik

Martis Ferenc, László közeli barátja, a következő megrendítő szavakkal emlékezett meg róla:

„Három napja nem alszom. Nem tudom felfogni, hogy Lackó nincs többé. Együtt nőttünk fel, együtt fociztunk, testvérek voltunk. Még hallom a hangját, ahogy nevetve mondja: lassítsunk, barátom!”

Ferenc szerint Lipták sosem panaszkodott, még akkor sem, ha nyomasztotta az élet. Stresszes időszakokon ment keresztül, de mindig állta a sarat. A baleset előtti este még telefonon beszéltek:

„Azt mondta, hogy fáradt. De majd siet haza, és kipiheni magát. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz az utolsó beszélgetésünk…”

Család, munka, barátok – minden rendben volt. A tragédia mégis megtörtént

Lipták László nem az a típus volt, aki elveszett volna a profi sport után. Felépítette a civil életét: 23 éve élt párkapcsolatban feleségével, Eszterrel, nyolcéves kislányukat, Dórit imádta. Diósgyőrben, a stadion közelében működtetett egy OMV benzinkutat, oda is gyakran beugrottak hozzá régi barátai egy kávéra, egy beszélgetésre.

Martis Ferenc így fogalmazott:

„Sok focistáról halljuk, hogy lecsúszik, miután visszavonul. De Lackó nem ilyen volt. Dolgozott, segített, szeretett. Bárkinek. És most mégis ő ment el. Egyik pillanatról a másikra.”

A kislány még várja haza az apját…

A család számára a tragédia szinte felfoghatatlan. Eszternek ki kellett utaznia Bécsbe, hogy elindítsa férje holttestének hazaszállítását. A kislány pedig – mit sem sejtve – továbbra is várja haza az édesapját.

Ez a hír nem csupán egy sportoló elvesztéséről szól. Hanem egy férfiról, aki szeretett, dolgozott, küzdött – és akit az élet kegyetlenül, túl korán elragadott. A fájdalmat most azok érzik leginkább, akik ismerték: a családja, a barátai, a sporttársai – és mindenki, aki találkozott az őszinte mosolyával.

 Nyugodj békében, Lipták László.A futballpályák legendája, egy jó barát, egy szerető apa – és egy örök emlék.