A magyar egészségügyi rendszerben a társadalombiztosítás által finanszírozott vizsgálatokhoz sok esetben háziorvosi beutaló szükséges. Ez biztosítja, hogy a beteg indokolt esetben, a megfelelő szakterületre jusson tovább. Ugyanakkor vannak olyan vizsgálatok és szakrendelések, amelyeket beutaló nélkül is igénybe lehet venni. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk, mikor van szükség beutalóra és mikor nincs.
1. Szakrendelések
A legtöbb járóbeteg-szakrendelés csak háziorvosi vagy más szakorvosi beutalóval vehető igénybe. Ilyenek például:
Belgyógyászat
Kardiológia
Pulmonológia (tüdőgyógyászat)
Gasztroenterológia
Nefrológia (vesebetegségek)
Endokrinológia (pajzsmirigy, hormonproblémák)
Neurológia (ideggyógyászat)
Reumatológia
Immunológia
Allergológia
Infektológia
Onkológia
Hematológia
2. Képalkotó diagnosztika
A nagyobb diagnosztikai vizsgálatokhoz mindig kell beutaló. Ide tartoznak:
Röntgen (sürgősségi eset kivételével)
CT (komputertomográfia)
MR (mágneses rezonancia)
Izotópdiagnosztika (SPECT, PET)
Mammográfia (ha nem szűrés, hanem diagnosztikai céllal készül)
Ultrahang (hasi, érrendszeri, pajzsmirigy)
3. Laborvizsgálatok
Nagyrutin labor (vérkép, máj-, vese-, cukor-, zsíranyagcsere)
Hormonvizsgálatok
Tumormarkerek
Immunológiai vizsgálatok
4. Kórházi ellátás
Fekvőbeteg osztályok (belgyógyászat, sebészet, ortopédia, nőgyógyászat, fül-orr-gégészet stb.)
Műtéti előkészítések és kivizsgálások
5. Egyéb vizsgálatok
Terheléses EKG
Holter-monitorozás (24 órás EKG vagy vérnyomás)
Endoszkópos vizsgálatok (gyomortükrözés, vastagbéltükrözés)
Légzésfunkciós vizsgálat
Csontsűrűségmérés (DEXA)
Allergiatesztek
Gyógytorna, fizioterápia, gyógyfürdő-kezelés
Nem minden vizsgálathoz szükséges a háziorvos közreműködése. Vannak szakrendelések, amelyeket a betegek közvetlenül is felkereshetnek. Ilyenek például:
Nőgyógyászat
Urológia
Fül-orr-gégészet
Szemészet
Bőrgyógyászat
Sebészet, traumatológia
Tüdőszűrés (pl. munkahelyi szűrés)
Pszichiátria (bizonyos intézményekben beutaló nélkül is)
A beutaló célja, hogy a beteg ne feleslegesen terhelje az egészségügyi rendszert, hanem célzottan a megfelelő szakrendelésre jusson el. A háziorvos feladata, hogy kiszűrje, mikor van valóban szükség további vizsgálatokra, és eldöntse, melyik szakorvoshoz kell fordulni.
Ez egyrészt időt és költséget takarít meg, másrészt biztosítja, hogy a diagnózis és a kezelés a legmegfelelőbb helyen történjen.