A fordulat
A második év azonban teljesen más volt. Egy szabadúszó kódolási projektet kaptam, ami annyira lenyűgözte az ügyfelet, hogy állandó munkát ajánlott egy kiberbiztonsági cégnél. Bár a fizetés nem érte el a korábbi szintet, stabil volt.
Költöztünk egy kisebb, de barátságosabb lakásba, és új rutint alakítottam ki magamnak és a gyerekeimnek. Végre nemcsak túléltem, hanem kezdtem boldogulni.
A találkozás Annával
Két évvel azután, hogy Anna elhagyott minket, egy kávézóban ültem, a laptopomon dolgoztam, miközben Máté és Lilla az óvodában voltak. A kávé illata betöltötte a levegőt, és a halk beszélgetések kellemes hátteret adtak a munkámhoz.
Felnéztem, és akkor megláttam őt.
Anna egy sarokasztalnál ült, a fejét lehajtva. Könnyek folytak az arcán. Nem úgy nézett ki, mint akire emlékeztem: a mindig magabiztos, kifogástalan nő. Helyette egy megtört, fáradt embert láttam. A kabátja kopott volt, a haja fénytelen, és a szemei alatti sötét karikák álmatlan éjszakákról árulkodtak.
Kérdések és válaszok
Felálltam, és közelebb mentem hozzá.– "Anna" – szólítottam meg. – "Mi történt?"
Zavarodottan nézett rám, mintha menekülni akarna. De nem volt hova mennie.– "Dávid..." – suttogta remegő hangon. – "Nem hittem volna, hogy itt találkozunk."
– "Te hagytál el minket" – mondtam higgadtan. – "Most pedig itt sírsz. Mi folyik itt, Anna?"
A vallomás
– "Hibát követtem el" – mondta halkan, miközben a kezét tördelte.
– "Hibát?" – vontam fel a szemöldököm. – "Azt hiszed, hogy az, hogy elhagytál minket, csak egy hiba volt?"
Anna bólintott, könnyekkel a szemében.– "Úgy éreztem, nem bírom tovább. A számlák, a bizonytalanság... Túlságosan féltem, hogy nem élem túl."
– "És most miért vagy itt?" – kérdeztem.
– "Hiányzol" – mondta, miközben az arcát kezébe temette. – "Vissza akarok jönni."
Az érzelmi vihar
– "Most, hogy nincs semmid, hirtelen vissza akarsz jönni?" – kérdeztem hidegen.
Anna sírva fakadt:– "Tudom, hogy nem érdemlem meg, de kérlek, adj egy esélyt. Az elmúlt két évben rádöbbentem, mit veszítettem."
– "És a gyerekeink?" – kérdeztem. – "Még csak nem is említetted őket."
Anna megdöbbent.– "Őket is hiányolom, Dávid. Csak... nem tudtam, hogyan térjek vissza."
A döntés
– "Anna, te hoztad meg ezt a döntést. És mi nélküled is boldogulunk. Máté és Lilla jól vannak, boldogok. Én is boldog vagyok."
Felálltam, és elindultam az ajtó felé. Anna kétségbeesetten próbált visszatartani, de nem néztem vissza.
Az új élet
Aznap este, amikor a gyerekeimmel vacsoráztam, elmosolyodtam, ahogy Lilla egy rajzot nyújtott felém.– "Nézd, apa! Ez mi vagyunk a parkban!"
– "Tökéletes, kicsim" – mondtam, és szorosan megöleltem őket.
Anna elment, és mindenét elveszítette. Mi pedig egy új életet építettünk magunknak nélküle.
Talán egyszer majd újra találkozik a gyerekeivel, ha valóban változik. De most az a legfontosabb, hogy megvédjem őket. Ez az én felelősségem.
A cikknek az eleje!