– Én… hát… meglepetés.
Anita kacagása az egekig csapott. – Eszter, ne nézz ilyen szomorúan! Most már legalább megvan a megfelelő eszközöd a munkádhoz!
Valami bennem eltört. Tíz évnyi sérelem, láthatatlanság és megalázottság tört elő belőlem egy pillanat alatt. Szó nélkül sarkon fordultam, és kivonultam a házból.
– Eszter? – szólt utánam Gábor. – Mit csinálsz?
Nem törődtem vele, csak mentem tovább, míg ki nem értem a felhajtóra. Ott állt Gábor féltett sportautója, amelyre több időt fordított, mint rám.
– Eszter! – Gábor hangja most már kétségbeesett volt. – Állj meg!
De én már nem tudtam megállni. Minden erőmmel belevágtam a felmosó nyelét a szélvédőbe. Az üveg szilánkokra tört egy kielégítő reccsenéssel.
A mögöttem állók levegő után kaptak. Gábor arca elfehéredett, ahogy az autójához rohant.
– Te normális vagy?!
A lába elé dobtam a felmosót, és halkan, nyugodtan mondtam: – Boldog évfordulót neked is, drágám. Remélem, annyira élvezed az ajándékodat, mint én az enyémet.
Visszamentem a házba, miközben Anita nevetése elhalt, és a helyét megdöbbent suttogások vették át.
Aznap este egy hangos csattanás ébresztett fel. Kihajoltam az ablakon, és elállt a lélegzetem. A karma elvégezte a dolgát.
Az egyik nehéz beton virágcserép rejtélyes módon felborult, és egyenesen Gábor autójára zuhant. A motorháztető behorpadt, a fényezés teljesen tönkrement.
Egy hisztérikus nevetés tört elő belőlem. De a karma még nem fejezte be.
Lementem a földszintre, ahol Anita a telefonba üvöltözött.
– Hogyhogy zárolták a számlámat?! Ez lehetetlen! Azonnal hozzá kell férnem a pénzemhez!
Gábor most már úgy nézett ki, mint akibe villám csapott. És akkor egy régi családi barát, Klára, félrehúzott.
– Eszter – kezdte halkan. – Van valami, amit tudnod kell.
A gyomrom görcsbe rándult. – Mi az?
– Hallottam, ahogy Gábor a múlt héten egy ügyvéddel beszélt. El akar válni. Már elő is készíttette a papírokat.
Minden darab a helyére kattant. A felmosó nem csupán egy tapintatlan ajándék volt… egy üzenet volt. Meg akart alázni, mielőtt eldobott volna.
De aznap éjjel, amikor átnéztem a pénzügyeinket, egy döbbenetes felfedezést tettem. A ház, amelyre Gábor annyira büszke volt… az ÉN nevemen volt.
És a közös vállalkozásunkban? Nekem volt az 51%-os többségi tulajdonom.
Reggel Gábor megdöbbenve nézte, ahogy a bőröndjeit csomagoltam.
– Mit csinálsz?! – kérdezte.
– Mit gondolsz? Kipakollak innen. Ez az én házam.
A szava elakadt. – De ez…
– Az én házam. És a cég is az enyém. Vicces, hogy mennyire nem figyeltél rám, igaz?
Gábor arca falfehérré vált. És amikor az FBI ügynökei megérkeztek Anitáért… nos, akkor már tudtam, hogy a karma végleg elvégezte a dolgát.
A cikknek az eleje!